Megöregedtek és megbetegedtek.

Már nem őrzik a házat éberen, már több gondoskodást igényel a szervezetük és több szeretetet a lelkük. Ezeket sok „gazda” nem vállalja, hiszen nekik házőrző kell és nem egy „hasznavehetetlen” állat. Mert nekik csak állatok, nem társak.

Értük, a kiszolgáltatott, megöregedett állatok mentésére hoztuk létre 2007 év elején az Alapítvány az idős és sérült állatokért szervezetet.

Célunk, hogy a szemlélet megváltoztatásával, az emberi felelősségérzés felébresztésével minél több idős, sérült állat maradhasson otthonában vagy juthasson új családba, méltóbb környezetbe a legkiszolgáltatottabb éveire, semmint egy sintértelep ketrecébe.

Célunk az utcára, gyepmesteri telepekre került állatok mentése, egy állatotthon megépítése, ahol utolsó éveiket békében, orvosi ellátással, gondoskodás mellett tölthetik - átmenetileg, vagy szükség esetén életük végéig.

Szeretnénk megmutatni mindenkinek: azért mert megöregedtek, még mindig értékes társaink ők, akik szeretetükkel rengeteg boldog percet, napot és évet szerezhetnek még nekünk!

A segítségre szoruló idős és/vagy sérült kutyák létszáma napról-napra emelkedik, az országra jellemző állattartási körülményeken való javítás, az idős állatok tisztelete még sajnos hosszú folyamatnak ígérkezik.
Mi mégis megpróbáljuk, mert hisszük, hogy az élethez való jog kortól független…


CÉLUNK, TERVEINK:
Egy speciális otthon építését tervezzük, amely teljes egészében az idős állatok életét tenné kényelmesebbé. A kennelek helyett udvarokat építenénk ki, ami biztosítaná a szabad mozgást, a fűtött épületek pedig a kezelések alatt, a lábadozási időre, a hideg időben is megoldás jelentenének a legyengült szervezetű, beteg, idős kutyák számára.

Folyamatos programokkal szeretnénk bebizonyítani, hogy az általunk vállalt mentés nem „álomvilág”, igenis lehetséges, megvalósítható! Valamint tanítani a jövő generációit

a kulturált, felelős, állatait (bölcs, idős, beteg, egy életet leszolgált állatait) megbecsülő új szemlélet elfogadására.
Az idős, fogyatékkal élő állatok nem érnek kevesebbet fiatal, egészséges társaiknál, azonban ellátásuk, gondozásuk mégis más. Kicsit több. Úgy, mint hűségük, ragaszkodásuk!

Kiemelten szeretnénk foglalkozni, a gyerekek állatokhoz való viszonyának nevelésével, hiszen ők lesznek, kik az ajándékba kapott kölyökkutya öreg éveiről dönteni fognak.

Védenceink jelenleg ideiglenes befogadóknál (sajnos még fiatal, egészséges kutyák befogadására is nagyon kevesen vállalkoznak, nem hogy a mi kutyáinkra), és a kuratórium tagjainak magánterületén élnek.

AZ OK, AMIÉRT SZÜKSÉG VAN AZ OTTHONRA:
A helyek száma korlátozott, miközben rengetegen, a Magyarországon elképesztő balkáni állattartási kultúra mellett most még a gazdasági válságnak is „köszönhetően” egyre többen várnak sürgősen segítségre, effektív azért, hogy életben maradhassanak. Mindig a betegebb, idősebb kutyákat altatják el először és tudjuk, hogy Magyarország sintértelepein, de még sok menhelyén is kénytelenek folyamatosan altatni. Ők kellenek legkevésbé az embereknek. Ők a gyengébbek, a speciálisabb ápolást, ellátást igénylők. Miközben ők a bölcsek, a már nyugodtak, egy életen át tanulták az ember nyelvét, a hozzá való alkalmazkodást, leszolgáltak egy életet és egyik pillanatról a másikra a megszokott otthonukból egy rettenetes világba csöppennek:
az utcára, amely teli van veszéllyel, agresszív emberek, nem fékező autók, idegen kutyák, éhezés, évszaktól függően fagy vagy gutaütő meleg.

Sintértelepre, acsargó sorstársak közé a fotelból, amelyet süppedősre koptatott évek alatt testük súlya, telepre, ahol a ketrecben megfordulni is nehéz, a szobatiszta, esetleg már anyagcserezavarokkal küzdő öreg kutya a saját ürülékében kénytelen létezni… míg jön a megváltó ??? injekció (amelyből jó esetben nem spórolják ki a hatóanyagot és nem órákig, napokig tart a haláltusa)…. Magyarország, Európa, 2010.